23-as kék túra, Sirok-Szarvaskő

Június 30-án útra keltünk, hogy meghódítsuk a Bükköt. Ez a 23-as számú kék túra, Sirok-Szarvaskő útvonalon.
Miután megérkeztünk Egerbe, egy gyors útbaigazítást kértünk, hogy az autóbusz állomás merre található, mire azt a választ kaptuk, hogy helyi járattal kellene elmennünk odaáig. A vasútállomástól csak egyenesen kell tovább menni, és a főúthoz kiérve megtaláljuk a buszmegállót. Jött is egyből egy busz, vettünk egy vonaljegyet 300 Ft-ért (lassan budapesti árakon közlekednek az egriek), pár percen belül a nagy buszállomáson voltunk. Itt sem kellett sokat várni, amint megnéztük a táblán honnan indul a Sirokra tartó busz, már benn is volt.
A túra kezdetéhez a siroki lakótelepnél kell leszállni a buszról, majd innen egy balra tartó útelágazásig menni (és nem továbbmenni!!! mi ezt tettük, plusz kilométereket tettünk meg és kifárasztottuk magunkat). A régi vasútállomásnál semmi sincs, mégis itt kell pecsétet kérni, méghozzá úgy, hogy az idős bácsinak kiabálni kezdünk a kapunál. Egy idő után a kutyája is rásegít.
Megvolt a pecsét, és elkezdtük a túrát. A siroki várhoz vezetett utunk, itt gyönyörű panoráma volt, fényképezkedtünk és mentünk is tovább. Egy kis kitérővel gyönyörű sziklákhoz érünk, ahol szép a panoráma, és szép képeket lehet készíteni a sziklákkal együtt, magunkról is.
Utunk kellemesen telt (bár sietnünk kellett, mert sok időt vesztettünk a siroki eltévedésnél), Szarvaskő előtt 1-2 kilométerrel azonban eleredt az eső, és még jobban sietnünk kellett, hogy ne ázzunk el annyira, ám lehetetlen volt. Csurom vizesek lettünk. Először azt hittük, hogy már Szarvaskőn vagyunk, mert sok nyaraló/ház volt, ám ez csak a hegyoldalon levő házak voltak, a falu még messzebb volt... Követni kell a kék jelzést, majd egyszer csak zsákutcába vezet, itt kell lefelé menni a lejtőn egy kis ösvényen (benőtték a bokrok, keresni kell). Innen egyből megérkezünk a falu első házáig. Találtunk egy kutat, megtöltöttük palackjainkat, és az eső elől egy telefonfülkébe menekültünk, hiszen a tervezett vonatunkat már úgyis lekéstük... Mikor megláttunk egy arra járó embert, kijöttünk, és megkérdeztük, merre található a vasútállomás, ő erre csak ezt felelte: do you speak english? Finnországból való, mint később megtudtuk. Na igen, ki más lehetett volna Szarvaskőn. Szóval útbaigazított bennünket, angolul. Útközben betértünk a kocsmába pecsételni és inni egy üdítőt, majd irány a vasútállomás. Ám vonat már nem volt, így busszal kellett elmennünk Egerig, ahol szintén lekéstük az utolsó vonatot, így busszal Hatvanig mentünk (pedig már pénzünk sem volt, de ez egy másik történet...)

Ez egy kifejezetten szép túra, ha nem téved el az ember már Sirokon. Jó utat!

Börzsöny: Királyrét-Csóványos

Május 5-én útnak indult a két töklámpás, hogy felfedezze a Börzsönyt. Váctól vonattal mentünk Kismarosig, majd innen kisvasúttal felmentünk Királyrétre, túránk kezdőpontjára. Csóványoson van egy kilátó, amiről gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre. A kilátó egy kissé életveszélyes és lepukkant, de hát ez van. Innen szintén Királyrétre vezetett utunk, ahonnan kényelmesen Kismarosig lementünk, majd irány Vác! Egy kellemes évkezdő túra volt.
Képes beszámolónk:

Indulás Kismarosról

Kilátás a Csóványosról, a Börzsöny legmagasabb hegycsúcsáról 938 méterrel

Kisvasútról, visszafelé

2009. június 13.
3. Túra
Dobogókő- Rozália téglagyár (Bécsi út)

A harmadik túránkra csapatunk ismét két fővel gyarapodott, tehát már heten vágtunk neki a 22,3 km hosszú változatos terepviszonyokkal jellemezhető útnak. A rossz tömegközlekedés és egy kisebb könnyítés miatt Dobogókőről –tehát fordított irányba indultunk Budapest felé.

Korán reggel startolt buszunk Esztergomba, onnan pedig átszállással a hegytetőre. A nyári kánikula úgy tűnt a mai napon sztrájkolni ment, ezért napos de igen hűvös és szeles időjárás fogadott minket a csúcson. A panoráma megtekintése, pecsételés és néhány forró csoki- kapucsínó elfogyasztása után gyorsan megindultunk Pilisszentkereszt irányába.



Az első komoly látnivaló a Zsivány- sziklák lenyűgöző formái voltak, itt néhány képet készítettünk, majd tovább ereszkedtünk egy vízmosásban.

Mindössze 45 perc alatt leértünk Pilisszentkeresztre és végre kijelenthettük azt is, hogy már egyáltalán nem vacogunk.. A Felső kocsmában (a Pilisszántói útelágazással szemközt) sajnos nem tudtuk pecsételni, mert a kocsmáros néni szerint a stemplit néhány napja ellopták.



A falu főutcáján továbbhaladtunk a kék jelzést követve, majd az utolsó házakat is elhagyva egy nagy bal kanyart vesz az országút. Itt viszont elvesztettük a jelzést, pedig ennél a pontnál kellene jobbra letérni. Ezt a részt kicsit átépítették (új nyaralók, kertes házak, lovarda) ezért a helyes irány is eltűnt, így sajnos a híresen vadregényes és szép Szurdokot elkerültük.



Jobbra az erdei utat követve (kék jelzés nélkül) végül szerencsésen megtaláltuk a jelzést egy kis erdei tisztáson (Szurdok vége). Ezután egy hosszabb szakasz kezdődött kisebb kaptatókkal, változatos erdőrészletekkel, majd kiértünk egy nyílt részre, ahol megpillantottuk Csobánka gyönyörű katlanját és az utunkat álló 420m magas Kevély- nyerget.

Mielőtt nekivágtunk túránk talán legnehezebb szakaszának, elfogyasztottunk néhány tápláló, kalóriadús szendvicset. Nemsokára viszonylag könnyedén felértünk a nyeregre és egy rövidke pihenő és stemplizés után ereszkedtünk Pilisborosjenő felé. Nem is volt olyan nehéz, mint ahogy gondoltuk a látvány alapján.

A Redlinger Adolf úton kb. 300m-ert haladva elértünk a Nagy Kevély kőfülke mellé. Itt érdemes a barlang fölé jobbra kimászni, hiszen felejthetetlen kilátásban lesz részünk.

Ezután rövidesen megérkeztünk a különleges Teve-sziklához és itt is szorgalmasan nyomogattuk a fényképezőgépet.

A turistaút Pilisborosjenő szélső házai mellett haladt tovább- innen kellemes látvány tárult a Kevély hegyre és házakra-, majd jobbra a Köves- bérc irányába fordult. Ez volt szerencsére az utolsó emelkedőnk, mert már egyre inkább éreztük az eddig megtett 20km-ert.

A második... Dorog-Piliscsaba (újra)

Újból nekifutottunk, ha már az első sikertelen volt, de már kicsit nagyobb csapattal. Így van fényképes és térképet ismerő személy, mindez egyben. Nálunk mindig jól jön!
A kezdeti nehézségek után - miszerint két csapatban érkeztünk Dorogra egy óra eltolódással -, máris megkaptuk a magunkét, mi kék túrázók.

Bementünk az állomáson dolgozó bácsihoz, aki egyébként nagyon segítőkész volt, az összes létező pecsétjét felajánlotta füzetünkbe, majd végül kaptunk egy "MÁV Rt. Állomásfőnökség - DOROG" lenyomatot.

Elkezdtük utunkat a jelölt útvonalon, ám hosszú ideig jelzés nélkül hagytak minket, míg be nem értünk a városba. Itt jól jelezve volt minden, sokat kellett haladni a városon keresztül, ameddig kisebb erdős részre nem értünk.

Már az elején volt olyan szakasz, ahol földesút volt, de olyannyira, hogy csúszkáltunk a homokban. Velünk szembe lelkes futók jöttek, akik büszkén haladtak el mellettünk (Kinizsi 100-as volt meghirdetve ezen a napon, vagy hétvégén).


Ennél a résznél majdnem hagytuk magunkat becsapni, ugyanis nem szabad felmenni a hegytetőre, hanem el kell kanyarodni jobb oldalra a zöld jelzés mentén.

(nem látni jól, de kacskaringóznak lefelé az emberek)

Itt szép kilátás nyílik a pilisi falvakra, itt-ott látni templomtornyot vagy szőlősorokat.



Klastrompusztára érkezve érdemes bemenni a fogadóba, ahol lehet palacsintát, lángost, vagy éppen jégkrémet enni - ha rólunk vesztek példát. A kiszolgálás elég lassú, többszöri nekifutásból hozták ki nekünk a várva várt palacsintát, a helyi idős bácsi pedig jót nevetett magában, hogy a korsó sörét negyed órája nem hozzák ki. Hát igen, hegyekben vagyunk, kis faluban. Itt sajnos eltöltöttünk egy háromnegyed órát, kicsit kifutottunk az időből.

Továbbhaladva újra egy nagyon hosszú homokos rész következett, útközben a "csapat" egyik fele megállt bodzát szedni, biztosan már a hűs bodzalé járt az eszükben, amit otthon, a kanapén ülve fognak elfogyasztani.

A piliscsabai vasútállomáson nem vártunk sokat (óránként jön vonat), Budapestnek vettük az irányt!

Véleményünk szerint ez nem egy nehéz túra, kezdőknek tökéletes!

Következő túránk a 16. számú Kék túra, Budapest, Bécsi út - Dobogókő lesz.

Az első....

Elhatároztuk, összeültünk, terveztünk, menetidőket számoltunk, vonatot néztünk, emléklapot nyomtattunk, térképet böngésztünk.
Végül újra ketten maradtunk a túra reggelén. De ez nem szegte kedvünket, mert ugye tartjuk magunkat az elhatározásunkhoz.:)

Az Országos Kéktúra 12.sz. túráját választottuk: Pilis, Dorog – Piliscsaba távon.

Szerencsére reggel idejében indultunk a vonathoz, így nem maradtunk le. A Nyugatiban ugyanis kiderült, hogy Margit Híd Budai hídfőjétől indul a vonat, gyorsan visszaültünk a villamosra, és oda is értünk időben. Az út kb. egy órát tartott, a vonat kényelmes, tiszta volt.

A vasútállomáson először a pénztárhoz mentünk, kaptunk a Kéktúra füzetünkbe egy pecsétet. Na, itt már kezdtük magunkat „igazi” túrázóknak tartani, marha büszkék voltunk. Az állomás mögött az aluljáró falára fel volt festve a kék jel. Gondolkodás nélkül leszaladtunk, és mentünk a város felé. Magabiztosak voltunk, hiszen pár méter után újabb jeleket láttunk. A körforgalmat elhagyva elindultunk Dorog fő utcáján.


Jel sehol. Kérdezgettük a helyieket, de vagy nem tudtak róla, vagy nem helyiek voltak. Visszamentünk az utolsó jelig, ahol az újságárus nénit támadtuk le. Segíteni ő sem tudott, de összejött a helyi kupaktanács. Végül valaki felmutatott a körforgalom utcájára, hogy ott fent van egy jel a villanyoszlopon. Halleluja, újra gondolkodás nélkül indultunk tovább. Elhagytunk egy templomot.

Itt már a térkép is előkerült, megnyugodva láttuk, hogy a térképen is ott van a jele, ballagtunk tovább. Innentől tökéletesen fel voltak festve a jelek, az erdőben is, a fákon is. Az út alattomosan emelkedett. Már több, mint egy órája gyalogoltunk, és vártuk, hogy megjelenjen előttünk Kesztölc a domb tetejéről letekintve. De csak nem jelent meg, pedig már ott kellett volna lennünk. És a domb a tetejére is felértünk.

Egy nagy emlékkereszt volt felállítva, körülette padok.. Homályosan emlékeztünk, hogy kéktúrázók leírásában láttunk képeket „erről” a keresztről. Így elővettük a térképet. Épp mellénk ért egy tájfutó, megkérdeztük, tőle, ugyan merre van Kesztölc. És a válaszon lepődtünk meg a legjobban: épp a másik irányban, meg is mutatta a térképen, hogy Tokod irányába tartunk. Épp a 455 m magas Nagy-Gere dombját másztuk meg. Ennél a pontnál már nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk…
Visszafelé indultunk el a kék jelzésen!!!!
Más választásunk nem volt, így jött a „dombról le” verzió, visszaindultunk Dorogra. Cirka egy óra alatt lent is voltunk, kerestünk egy fagyizót, és kárpótoltuk magunkat. Az Édes Annába ültünk be, isteni finom volt a fagyi, legalább ennyi örömünk volt a mai napban. Ahogy megsaccoltuk, kb. 12 km-t tehettünk meg, tehát a túránk nem volt hiábavaló. Az állomáson üldögélve, a vonatot várva levontuk az összes konzekvenciát, mely szerint:

1. Minden túránk előtt alaposan átolvassuk a Kék túrázók leírásait az adott szakaszokról, akár ki is nyomtatjuk.
2. Mindig viszünk magunkkal egy épkézláb=térképet olvasni tudó embert.
3. Veszünk egy műanyag tartót, amit a nyakunkba akasztunk, bele a térképet, és a túrafüzetet.

Így a következő kirándulásunk alkalmával is a 12.sz. túrát fogjuk megcsinálni. Remélhetőleg most már a helyes irányban.:)